Chapter 3. ~ Nightmare

Sziasztok! Tudom, ez a rész rövidebb lett, de ígérem, 

a következő  hosszabb lesz, hisz akkorra már csatlakoznak 

hozzájuk, a hiányolt srácok. ;)  Anyway, Jó olvasást, lehet 

oldalt feliratkozni "Rendszeres olvasónak". 

-Tudtam, hogy ez lesz! Nem kellett volna elmondanom! - kiabáltam a barátommal, miközben London utcáin próbáltam nem elbotlani a magassarkúmban.

- Eleanor, hidd el, ez a te javadat szolgálná! - üvöltött, és egyre közeledett felém.

- Ne gyere közelebb! Engem aztán az életben nem viszel el dili-dokihoz, én teljesen jól érzem magamat.

- Jól érzed magadat? JÓL ÉRZED MAGADAT? Eleanor, ha jól éreznéd magadat, miért vágnád magadat, holmi kis apróságok miatt?

- Holmi kis apróság neked, ha a barátnődet alázzák? Ha ez az igazi Louis Tomlinson, akkor inkább, kösz, de nem kérek belőle!

- El! Nézz már magadra! A kötéseid mindjárt lefoszlanak, és arról ne is beszéljünk, hogy akit én megismertem lány örökre elveszett. - kiabált velem. Csoda, hogy egy paparazzo sem kapta le ezeket a címlapra illő pillanatokat. - Ez mind miattad van! - ordítottam. - Ez az egész mind a TE hibád! 

- ÚRISTEN! - riadtam fel kétségbeesettem az ágyamban. Körbenéztem, biztosítva magamat, hogy ez tényleg csak egy álom volt. Lenyugvásképp, vettem egy mély levegőt, majd kifújtam. Visszadőltem a puha párnámra, ahol egy immár ismert anyag szaga volt észlelhető. A vér. Ekkor vettem észre, hogy miközben aludtam, felszakadt a géz, és a belőle kiáramló vér fele, a párnámon díszelgett. Gyorsan lehúztam a huzatot ; még szerencse, hogy Danielle rábeszélt ; és a szennyes kosárba dobtam. Ekkor kezdett el rezegni a mobilom. Odasétáltam az éjjeliszekrényhez, és rápillantottam. Egy bejövő hívás..Ismeretlen?

- Háló? - kérdeztem félénken. Sosem szerettem ismeretlenekkel társalogni.

- Szia El, én vagyok Louis. - hallatszott barátom vidámsággal teli hangja, ami azonnal megnyugtatott, a rémes álmom után.

- Milyen számról hívsz? - kérdeztem érdeklődve, és közben helyet foglaltam az ágyon.

- Jah, új telefont kellett vennem, mert VALAKI beleejtette a wcbe! - hangsúlyozta ki a 'valaki' szót, majd még a háttérben kiabálás hangzott. - Hé! 1. Te adtad ide, 2.Tudod, hogy kétbalkezes vagyok és 3.Tudtad, hogy a mosdóba megyek. - hallatszott Zayn érvelő hangja.

- Remélem tudod, hogy már csak pár óra és találkozunk? - kérdezte Louis.

- Persze.. - válaszoltam mosolyogva, habár legbelül egészen máson jártak a gondolataim.

- Legelőször hozzád megyek! Már nagyon hiányzol. - mondta, és háttérzajnak pedig a fiúk utánozták Louist.

- Nem szükséges. Pakoljatok le nyugodtan, pihenjetek, ráérsz méglátogatni. - próbáltam lebeszélni, de már láttam előre, hogy hajthatatlan.

- De, én először hozzád akarok menni. - nyavalygott, mint egy óvodás. Ahhoz képest, hogy már 21 éves, legbelül örökre fiatal marad.

- Rendben. - sóhajtottam, majd hallottam egy ismerős hangot. - Louis, most mennem kell, szeretlek, várlak, szia! - hadartam el gyorsan az elköszönést, majd az ajtóhoz siettem. - Eleanor, már ezerszer hívtalak! - esett a nyakamba Danielle.

- Bocsi, anya, aludtam. - mondtam nevetve, de ő közel sem tűnt úgy, mint aki poénkodni akar.

- Tudod, hogy mennyira aggódtam? Mi van, ha egyszer, végleg nem veszed fel a mobilodat? - vont kérdőre.

- Akkor, talán megoldódna az összes e világhoz kötődő problémám, és az utálók végre megkaphatnák azt amit akarnak. -rántottam meg a vállamat.

- Ne mond ezt! Amúgy is...az utálóid már régen megkapták azt amire vágynak. Összetörve akarnak téged látni. Inkább látnak téged bánkódva, mint.....holtan. Még akkor is, ha ők nem tudnak erről a dologról, amit teszel. - szónokolt drága barátnőm, habár szavai engem nem annyira hatottak meg.

- Mindegy. Segítesz lecserélni a kötést?

- Persze. - sóhajtott, majd a szobámba mentünk.

Miközben Danielle "ápolónőt játszott", azon tanakodtam, hogy mit kéne mondani a fiúknak. Louisnak.

- Eleanor, tudod már, hogy mit mondasz a fiúknak?

- Nem..de már csak pár órám van, hogy kitaláljak valamit. Talán elrejthetném. - vetettem fel, az első legidiótább ötletet ami bevillant.

- Elrejteni? El, ezt komolyan gondoltad? - kérdezte Dani, és közben letekerte a gézt a másik karomról.

- Jól van! Nem jut eszembe semmi. - mentegetőztem.

- Talán, mondhatnád azt, hogy eldőlt a szekrény a konyhában, és rád esetek az üvegek..

- Na, ez nem is annyira rossz. Áááú! - sikítottam, mikor fertőtlenítővel kezdte törölgetni a karomat.

- Sajnálom, de ez ilyen. - mondta és folytatta amit elkezdett. Amíg be nem fejezte, nem szóltunk egymáshoz, de biztos vagyok benne, hogy egyre gondoltunk. Hamarosan találkozunk a szeretteinkkel.

Hope you liked it, 4 komi után jön a 4.fejezet., címe: Home Sweet Home